Páros: Mary Crawley/Matthew Crawley
Korhatár: 12? csak mert ma már minden korhatáros
Megjegyzés: Az ötletért köszönet az internet ötszavas promptjainak, a többiért pedig mindazoknak a környezetemben, akik hősiesen elviselték a folyamatot, ahogy egy újabb legendás sorozatot végzek ki.
Megjegyzés 2.: A Saudade egyfajta ürességként is leírható, mint amikor valaki egy adott pillanatban hiányzik egy bizonyos helyről, ahol ott kellene legyen, és valaki más érzi ezt a hiányt. [x]
Tartalom/részlet: Öt apró emlék Mary és Matthew házasságából, drabble-ök formájában.
Ajánlott zene:
You are the only one to know me
You are the only one who saw
You were my one and only
The only one I ever learned to love
The only one I ever wanna love
The only one I'm ever gonna love
Annak ellenére, hogy mennyire határozottak és önfejűek voltak mindketten, Mary és Matthew nem sokat veszekedtek.
Ha mégis, akkor viszont teljes odaadással.
- Ne haragudj, nem gondoltam komolyan - ült le félénken az ágy szélére aznap délután Matthew. Ha férjként nem is, Mary férjeként nem ártott néha az óvatosság.
- Hm - válaszolt közömbös hangon a kecses takaróhegy, amely alatt remélhetőleg a felesége duzzogott.
Szünet. Csönd. Pánik.
- De, tudod, nagyon sok dologra ráébresztett a vitánk... például, hogy mennyire szeretek a fal színéről veszekedni veled. Valamiről, amely kettőnk döntése, mindkettőnknek fontos, a házhoz tartozik, ahol együtt fogunk élni. Mi. A fenébe is, Mary, a pokolban is mosolyogva vezetnélek körbe, csak mert foghatom közben a kezed. Szeretlek. És szörnyű vagyok kiengesztelőajándék-vásárlásban.
Csönd.
- Milyen a csokoládé? - hallatszott végül a fojtott hang az ágy mélyéről.
- Pezsgős, keserű, és a trüffelből is hoztam a biztonság kedvéért - vágta rá rögtön Matthew, hősiesen küzdve egy mosollyal. - Mind a Betty's-ből.
Alig mondta ki, máris apró kezek nyúltak ki érte, berántva a vékony selyem és a puha paplanok tengerébe. A csókot még a gyorsan fogyó bonbonok se tudták volna édesebbé tenni.
- Igazából nem is haragudtam rád - gyónta meg jóval később Mary, félresöpörve az édességes dobozt, közelebb ficánkolva Matthew-hoz. - Csak nagyon szeretek kibékülni.
2. Hamis
Downton kastélya évszázadokat látott, díszes falai között csak nem akart elhallgatni a panaszosan fel-feljajduló, éjszakai madárhoz hasonlatos hang.
- Uram, tudod jól, hogy nem különösebben hiszek a létezésedben, de - bámult fel fojtott, hadaró suttogással a plafonra Mary -, kérlek, ez egyszer tégy valami csodát.
Túl jó hangulatban találta a reggel, ez volt a baj. A család a borús idő ellenére piknikezni indult, és Mary több, mint kézségesen vállalta el a házörző szerepét. Végtelen türelemmel köszöntötte az új szobalányt, ártatlanul érdeklődve a kedvtelései iránt. A nap hátralévő részét úgyis férje lelkes társaságában készült eltölteni az emeleten... Mit számít egy röpke félóra kötelesség?
"...that's the time I'll come back to youuuu..."
Az utolsó hangot legalább egy fél oktávval magasabban tartotta ki a szerelmes Miss Boston, Matthew pedig lemondóan Mary vállára ejtette a fejét.
3. Lejtő
Karácsony reggelén, az ajándékosztás után csupa hang és csupa nyüzsgés volt az egész birtok, ahogy gyerek-felnőtt egyaránt kijátszotta magát, ám estére annyi új hó esett, hogy elfedte a legtöbb emléket.
Csak a legszebbeket nem.
- Lassan egy éve, hogy megkértelek - mondta ki Matthew, amire mindketten gondoltak. A hangja mélyebb volt a szokásosnál, olvasztott vaj, az arca piros a hidegtől, a szemei ragyogtak. Mary már meg se próbálta megzabolázni eszeveszett szívverését, inkább csak megszorította az ujjait simogató kezet.
- És ha minden igaz, hamarosan még több okunk lesz ünnepelni. Drágám, azt hiszem, t- AH!
Az udvar, amelynek minden fűszálát ismerte Mary, először csapta be. Matthew szinte komikusan döbbent arccal nézett rá, nézett le rá, aztán észbe kapott, és szokása szerint egy kicsit túlzásba is vitte az aggodalmaskodást.
Mary nevetése még sokáig visszhangzott a szikrázó ég alatt.
4. Megszámlálható
Meg tudta volna számolni a perceket, ha nagyon akarta volna, az agya pedig pontosan ezt akarta; kegyetlenül pontos szerkezet. Hetek óta nem állt meg egy pillanatra sem.
Kilenc év. Valamihez sok, valakire pazarolni emberöltő.
Matthew-val lenni fájdalmasan kevés.
A saját önteltsége, először. Ámítás. Arc nélküli kérők sora. Lavinia. Háború. Keserédes találkozások, a becsület saját csatája. Pillanatnyi diadal. A család sorsa, Downton sorsa, felelősség. Türelmetlenség. Kilenc hónap csoda.
A végén már csak Matthew meghatott, boldog arca lebegett a szeme előtt, győzelem az élet fölött. Először együtt az új családja. Túl tökéletes.
Alig egy óra.
5. Huszadik
1940 januárjában, új korok és háborúk kavalkádjában Lady Mary Crawley minden igyekezete ellenére a régi, lüktető, rongyos szélű sebekkel a szívén zokogott fel Matthew Crawley sírja fölött.
Ha mégis, akkor viszont teljes odaadással.
- Ne haragudj, nem gondoltam komolyan - ült le félénken az ágy szélére aznap délután Matthew. Ha férjként nem is, Mary férjeként nem ártott néha az óvatosság.
- Hm - válaszolt közömbös hangon a kecses takaróhegy, amely alatt remélhetőleg a felesége duzzogott.
Szünet. Csönd. Pánik.
- De, tudod, nagyon sok dologra ráébresztett a vitánk... például, hogy mennyire szeretek a fal színéről veszekedni veled. Valamiről, amely kettőnk döntése, mindkettőnknek fontos, a házhoz tartozik, ahol együtt fogunk élni. Mi. A fenébe is, Mary, a pokolban is mosolyogva vezetnélek körbe, csak mert foghatom közben a kezed. Szeretlek. És szörnyű vagyok kiengesztelőajándék-vásárlásban.
Csönd.
- Milyen a csokoládé? - hallatszott végül a fojtott hang az ágy mélyéről.
- Pezsgős, keserű, és a trüffelből is hoztam a biztonság kedvéért - vágta rá rögtön Matthew, hősiesen küzdve egy mosollyal. - Mind a Betty's-ből.
Alig mondta ki, máris apró kezek nyúltak ki érte, berántva a vékony selyem és a puha paplanok tengerébe. A csókot még a gyorsan fogyó bonbonok se tudták volna édesebbé tenni.
- Igazából nem is haragudtam rád - gyónta meg jóval később Mary, félresöpörve az édességes dobozt, közelebb ficánkolva Matthew-hoz. - Csak nagyon szeretek kibékülni.
2. Hamis
Downton kastélya évszázadokat látott, díszes falai között csak nem akart elhallgatni a panaszosan fel-feljajduló, éjszakai madárhoz hasonlatos hang.
- Uram, tudod jól, hogy nem különösebben hiszek a létezésedben, de - bámult fel fojtott, hadaró suttogással a plafonra Mary -, kérlek, ez egyszer tégy valami csodát.
Túl jó hangulatban találta a reggel, ez volt a baj. A család a borús idő ellenére piknikezni indult, és Mary több, mint kézségesen vállalta el a házörző szerepét. Végtelen türelemmel köszöntötte az új szobalányt, ártatlanul érdeklődve a kedvtelései iránt. A nap hátralévő részét úgyis férje lelkes társaságában készült eltölteni az emeleten... Mit számít egy röpke félóra kötelesség?
"...that's the time I'll come back to youuuu..."
Az utolsó hangot legalább egy fél oktávval magasabban tartotta ki a szerelmes Miss Boston, Matthew pedig lemondóan Mary vállára ejtette a fejét.
3. Lejtő
Karácsony reggelén, az ajándékosztás után csupa hang és csupa nyüzsgés volt az egész birtok, ahogy gyerek-felnőtt egyaránt kijátszotta magát, ám estére annyi új hó esett, hogy elfedte a legtöbb emléket.
Csak a legszebbeket nem.
- Lassan egy éve, hogy megkértelek - mondta ki Matthew, amire mindketten gondoltak. A hangja mélyebb volt a szokásosnál, olvasztott vaj, az arca piros a hidegtől, a szemei ragyogtak. Mary már meg se próbálta megzabolázni eszeveszett szívverését, inkább csak megszorította az ujjait simogató kezet.
- És ha minden igaz, hamarosan még több okunk lesz ünnepelni. Drágám, azt hiszem, t- AH!
Az udvar, amelynek minden fűszálát ismerte Mary, először csapta be. Matthew szinte komikusan döbbent arccal nézett rá, nézett le rá, aztán észbe kapott, és szokása szerint egy kicsit túlzásba is vitte az aggodalmaskodást.
Mary nevetése még sokáig visszhangzott a szikrázó ég alatt.
4. Megszámlálható
Meg tudta volna számolni a perceket, ha nagyon akarta volna, az agya pedig pontosan ezt akarta; kegyetlenül pontos szerkezet. Hetek óta nem állt meg egy pillanatra sem.
Kilenc év. Valamihez sok, valakire pazarolni emberöltő.
Matthew-val lenni fájdalmasan kevés.
A saját önteltsége, először. Ámítás. Arc nélküli kérők sora. Lavinia. Háború. Keserédes találkozások, a becsület saját csatája. Pillanatnyi diadal. A család sorsa, Downton sorsa, felelősség. Türelmetlenség. Kilenc hónap csoda.
A végén már csak Matthew meghatott, boldog arca lebegett a szeme előtt, győzelem az élet fölött. Először együtt az új családja. Túl tökéletes.
Alig egy óra.
5. Huszadik
1940 januárjában, új korok és háborúk kavalkádjában Lady Mary Crawley minden igyekezete ellenére a régi, lüktető, rongyos szélű sebekkel a szívén zokogott fel Matthew Crawley sírja fölött.
Internet ötszavas promtjai? Olyanok vannak így készen? Nagyon képben vagyok így este tizenegy tájékán, tudom *hümmög*. Amúgy többször ragadtathatnád el magad ilyen kis drabble-csokrokra, mert nem látok eleget az írásaidból, és ez elszomorít *jelentőségteljesen összehúzza a szemöldökét* Szóval csak azt akartam, hogy természetesen nagyon tetszett, bár nekem Maryék nem voltak különösebben OTP-im, de Matthew halálakor én is csak így ültem a székemben és... hát igen. Az nagyon durván sokkolt, pedig korábban rebesgették, hogy színészek távozni kívánnak a sorozatból. Általad nekem sokkal szerethetőbbek voltak, mint a sorozat által, szóval ezért piros pont jár (és a babás rész *-*) Amúgy szegény Mary, szegény Miss Boston, azon a részen jót mosolyogtam XDD (És amúgy én is ajánlottam neked a DA-t, és most nagyon büszke vagyok ám magamra. Nagyon.)
VálaszTörlésSzóval lelkesen nekiláttam most felkeresni azt az oldalt, ahonnan szedtem, és ott be is lehetett állítani, hogy hány szót akarsz, de a gépen a google nem hozza ki, a mobil előzményeim pedig egy hétre mennek vissza, úgyhogy ezt már megint jól megcsináltam>< Deee szerintem találtam jobbat: http://prompts-and-pointers.tumblr.com/tagged/prompt ~~~ez itt a reklám helye~~~
TörlésÖrök hálám, elsőszülött gyermekem és fele királyságom a tiéd. ♥ Pedig már akkor elkezdtem nézni, amikor először mondtad, és Dannel meg Michelle-lel is láttam filmet, csak elég nagy fáziskéséssel raktam össze ezt a két dolgot, és esett le, hogy jaaa, ez amúgy supercalifragilisticexpialidocious ;A; És a ruhák. És a s o u n d t r a c k, mennyei tehenek. (Habár Thomast már feleannyira se imádtam második nekifutásra, kivéve a Jimmy periódusát. Hmm. De róluk legszívesebben tőled olvasnék, khm. *visszapasszolja a jelentőségteljes szemöldökfelvonást*)
Fun fact: Matthew halálát már a második évad elején lelőttem magamnak, mert én hülye már akkor ficek után kutattam. Hamarosan arra is rájöttem, hogy mikor fog történni, csak egy kicsit kalkuláltam el magam - az egyik pillanatban még a meghatottságtól sírdogáltam a bögrémet szorongatva, a következőben meg automatikusan (hé, azért csak hajnali fél három volt) suttogó üvöltéssel ("A kicseszett utat nézd már, nemnemnemnemnem, Robert, te meg fogd már be, ezt nEM HISZEM EL") veszekedtem a monitorral. Annyira reméltem, hogy legalább ezt az egy részt meghagyják nekik, de ah. Csak utána olvastam, hogy hogy is volt az egész távozós dolog. (habár még mindig ez a kedvencem: "I have to say, all this deport Justin Bieber stuff reminds me of the time last year when certain people in the Downton fandom tried to get Dan Stevens deported after Matthew died in the CS.")
Köszönöm szépen, olyan aranyos vagy ;A; /ez majdnem teljesen szándékos szóválasztás volt/ De tényleg, tudom, hogy nem az OTP-id, és mégis elolvastad, és mégis tetszett és dkasjgfkfgkajg. Köszönöm^^
Szia :)
VálaszTörlésAwww, ez nagyon nagyon jó volt,többet kéne írnod Downtonnal kapcsolatban :) (Nem tudsz esetleg magyar ficeket?)
Puszi :)
Szia :)
VálaszTörlésAwww, ez nagyon nagyon jó volt,többet kéne írnod Downtonnal kapcsolatban :) (Nem tudsz esetleg magyar ficeket?)
Puszi :)